Ha a kor énképének középpontjában a felvilágosult haladás és a tudományos jólértesültség ideái pöffeszkednek, a kor luxushiedelme a penetráns keresztényellenesség, vicceinek kedvelt céltáblái pedig együgyű, maradi papok, akik látványosan alkalmatlanok a modern világ vezetésére, akkor végy egy együgyű, maradi papot, annak is a leginkább középkorra emlékeztető fajtáját, egy római katolikus pátert, aki mélyen hisz a régi tanokban, írj izgalmas, szellemes detektívtörténeteket, és tedd meg az említett papot történeteid valószerűtlen nyomozójává. Rajzold őt ártalmatlanabbnak Miss Marple-nál, de jobb megfigyelőnek Sherlock Holmes-nál, jelentéktelenebbnek Lord Peter Whimsey-nél, de logikusabbnak és kreatívabbnak C. Auguste Dupinnél, józanabbnak Cormoran Strike-nál, de szerényebbnek Hercule Poirot-nál, sokkal kisebbnek Maigret-nél, de lényegesen ráérősebbnek Columbonál. Tedd őt veszélytelenné, mint egy észrevétlen, régi komódra helyezett faggyúgyertya, hogy onnan, a fal mellől gyújthasson fényt a szobában lévőknek. Azaz teremtsd meg Páter Brown alakját, és a segítségével fordítsd feje tetejére a modern világot.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
Miért írok a teológia mellett kultúráról is?
Miért írok a teológia mellett kultúráról is?Nagyon egyszerű. Lesslie Newbiginnel egyetértve úgy gondolom, hogy a kereszténység igazsága nyilvános igazság. Nincs duplex veritas, vagy ahogy Szent Ágoston fogalmazott: minden igazság Isten igazsága. Ami persze rengeteg kínzó kérdést felvet, de számomra most ebből az a lényeg, hogy egy valóságban él hívő és nemhívő, ha más narratívákban értelmezik is azt, ezért a hívő ugyanúgy sokat gondolkodik a valóság közös metszeteiről, mint a nemhívő. Szóval számomra a kereszténység és a kultúra között nincs mély árok, inkább az egymással való viszonyukat szeretném jól érteni.
Revolúció
de miért, miért ismétli magát a történelem, egészséges gallyak mért hajtanak betegeket? vagy maguk az ágak férgesek? mint régi bútorban, láthatatlan szú eszi a gyantás ereket? a hit nem győzhetne ikerpárja felett? miért a hitetlenség hoz győzelmeket, miért nem szégyenül meg az, aki nevet, és az anya kiszáradt szeméről mért nem törlik le az elfeledett könnyeket? nem fordulhat egyet a családi kör, nem szülhetne üdvtörténetet? miért mondhatja a vicsorgó fejedelem, hogy mind megnyerte a fontos küzdelmeket? miért kacag és miért tombol a vén gyilkos, miért az övé a kör, és miért övé a történelem?...
Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése
A Tűzfal podcast tizenharmadik részében minden idők egyik legismertebb képéről minden idők egyik legismertebb története alapján beszélgetünk. Két apa két fiúról, elveszettségről, megtaláltatásról, Isten apai szívéről. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Várakozás
Lennék a hegyben fortyogó magma,
növekvő kalász kicsinyke magja,
szárnyait tervező parányi báb,
fekete gallyként játszva a halált,
duzzadó rügy a csupasz ág végén,
ebihal tóparti nádas szélén,
rozsomákbébi egy állatkertben,
elpróbált körtánc a bálteremben,
felhúzós kakukk a déli órán,
eladott Tesla az első útján,
tavon lennék mennydörgő rianás,
kemény havon gyöngyöző olvadás,
búzasör a hűtött jégszekrényben,
tartalékos őrnagy készenlétben,
tarackok csövébe töltött golyó,
deltája felé guruló folyó,
legénybúcsú végén az, aki szűz,
az aggszűz keblében éledő tűz,
kard, mi nem lett túl korán kirántva,
csomag, mely pihen az irattárban,
de rá lett téve régen a bélyeg,
mikorra vigyék a másik félnek,
lennék a másik fél, aki várja,
vagy messzi földre induló gálya,
öreg matróz a Horn-foki ködben,
nem is kérdve, hogy kiköt-e végre,
vagy új tengerre fújja a szél,
s tavaszra Él Doradóba ér.
Lennék mindez, ha a nyirkos halált
követi a biztos feltámadás.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK