A Tűzfal podcast negyvenhatodik részében a világirodalom egyik legszebb kitárulkozásáról beszélgetünk, amely nem csak szép és mély, de igaz és releváns is. Szent Ágoston vallomásai ezúttal a témánk. Sok szó lesz ebben az epizódban szexről és Istenről, jóról és rosszról, akaratról és szabadságról. Mélyre ereszkedünk, hogy magasra emelkedhessünk. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
„Így megy ez”?
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. február 14-én már egy napja potyogtak a bombák Drezdára. Az égő házak szép lassan tűzviharrá változtatták a barokk várost, és a légnyomáskülönbség iszonyú örvényként szippantotta magába és emésztette el a csapdába esett, tehetetlenül kapálódzó embereket. Történészek a mai napig vitatkoznak, hogy ez a lángoló pokol húszezer vagy kétszázezer embert porlasztott-e el azokban a napokban, de igazából mindegy is. A mindegy persze lehet úgy is mindegy, mint a tralfamadoriaknál, akik a halál láttán vállukat megvonva csak annyit mondanak: „így megy ez”, meg lehet úgy is mindegy, hogy a húszezer éppoly felfoghatatlan szám, mint a kétszázezer. Mindegy, legyen mondjuk százezer. Ha átlagolunk, ez három nap alatt annyi, mint tizennyolc nap alatt lenne hatszázezer, száznyolcvan nap alatt pedig hatmillió. Ipari szintű népirtás. A nyugati szőnyegbombázás elpusztított egy teljes várost annak polgáraival együtt, siettetve a náci Németország lélektani megroppanását és a háború végét. De ez akkor végül is rossz hír? Vagy ez is mindegy?
Vonnegut és a Történet
Kurt Vonnegut a fekete humor tragikomikus óriása volt, ellenkulturális ikon, pusztító ikonoklaszta, egy szépre szomjazó, boldogtalan kovakő, Mark Twain huszadik századi mogorva reinkarnációja. Egyszerre szerettem a könyveit és irtóztam tőlük. Az Időomlás után úgy éreztem magam, mint egy laposra kalapált alumíniumvilla, Az ötös számú vágóhíd még rosszabb állapotban hagyott. De amit ebben az előadásban (Shape of Stories) a jó történetek alakzatáról mond, attól a lélegzetem is elállt. Három okból.
Az ördög ügyvédje
A Tűzfal podcast negyvennegyedik részében Az ördög ügyvédje című 1997-es filmet és annak megrendítő tanulságait beszéljük át, mindent elspoilerezve. Erős idegzetűeknek ajánljuk. Annyit tennék csak hozzá, hogy az elmúlt időszakban érezhetően megnőtt azok száma, akik a gonosz valahogy nyilvánvalóbbá lett valósága miatt fordultak Istenhez, és ez lehet taktikai hiba ellenségünk részéről. A gonosz kérdéséről több epizódban beszélgettünk már (pl. Salemi boszorkányok; Tolkien és a gonosz problémája, Richard Wurmbrand: Marx és Sátán; C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei). A mostani epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Epifánia
Az idősebb Pieter Brueghel Ártatlanok mészárlása című olajképe az 1565-ös németalföldi lázadás kontextusába helyezi a betlehemi csecsemők legyilkolását, olyan dermesztő hatást kölcsönözve a festménynek, mint Márai 1956 Karácsonyán írt „Mennyből az angyal” című versének iszonyú képe, hogy a magyar nép lóg cukorkaként a karácsonyfákról. Brueghel festményének közepén egy asszony ül a havon bepólyázott gyermekkel az ölében, körülötte síró nők, lándzsák és kivont kardok. Az egyik kard minden bizonnyal a gyermeket vágja ketté és a havon ülő asszony szívét járja át. Ráhel, a mindenkori Ráhel értetlenül néz Heródes, a mindenkori Heródes szívébe, és megdöbben azon, amit ott lát. Majd felnéz a keresztre, ahol a gyermeke függ, és megtörténik az epifánia.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK