Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A keresztény hit két központi parancsa: szeresd Istent és szeresd felebarátodat. Az első szoros kapcsolatban van az imádattal, a második a könyörülettel. E kettő által válhat az egész életünk istentiszteletté. Ami tökéletes ellentéte korunk jogokat követelő ego-pogányságának.
*
A kereszténység imádatról és könyörületről beszél. Korunk egyenlőségről és társadalmi igazságosságról. Így lesz a kegyelemből követelés, az emberből pedig isten.
Majdnem vége az évnek, de mielőtt lepereg, hadd említsem meg, hogy éppen száz éve, 1922-ben jelent meg T. S. Eliot The Waste Land (Átokföldje) című verse, amely a modernista költészet egyik legnyugtalanítóbb alkotása, sőt, talán az egész huszadik századé is. Erosz nyomában (Harmat, 2008) című rövid esszékötetemet is részben ez a költemény ihlette. Eliot és az Átokföldje jelentőségét akkoriban így fogalmaztam meg:
Gyerekkoromban Télapó-ügyben igazából csak azt kellett észben tartanunk, hogy a december 6-án érkező Télapó valójában a Mikulás. Mert ugye a kettő ugyanaz, de mégsem ugyanaz. Amikor Rossa Ernő megírta a „Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó” kezdetű éneket, eleinte mindenki tudta, hogy az egy kommunista nóta. Olyan, mint a Munkásőrinduló, a Dal a felszabadulásról, vagy más fülbemászó dallamú mozgalmi énekek, amelyeket szintén ő írt. A Télapó megalkotása is része volt a kultúra vallástalanításának, amit nem lehetett elég korán elkezdeni. Így már az óvodában énekeltük Donászy Magda versét is: „Télapó itt van, hó a subája / Jég a cipője, leng a szakálla…” Bennem ekkor vált ketté az otthon és a külvilág. Ekkor formálódott az az összekacsintós öntudat, amely tisztán érti, hogy a két szótár univerzumokat választ el egymástól. De ha meg tudtam őrizni a nyelvet, akkor azért minden rendben volt. Legalább december 6-án.
Van egy új, szövevényes, de kifejezetten érdekes jelenség a világban, amit röviden a következőképpen tudnék összefoglalni. A radikális feministák egykor megalázónak tartották a patriarchális elveket valló kereszténységet, ezért összefogtak a melegmozgalommal és együtt, a kulturális intézmények elfoglalásával a világra szabadították a nemek binaritását és biológiai meghatározottságát tagadó transzmozgalmat. (A történelmi kapocs vitathatatlan, gondoljunk csak Simone de Beauvoir, Michel Foucault, Kate Millett vagy Judith Butler szerepére a queer- és genderelméletek születésében, vagy arra, hogyan vált a nőmozgalom az LMBTQ-ügy előzménytörténetévé és emocionális felhajtóerejévé.) Szóval a feminizmus különböző hullámai egy új kulturális hegemóniát alkottak, amely legyőzte és meghaladta a kereszténység patriarchális világát, és egy szürreális másik világot eredményezett. Ez az első felvonás.
„Ott jelenek meg neked…” (2Móz 25,22)
Uram, ez a szentek szentje, a legeslegszentebb hely. A rézoltár áldozatának vérével, a mosdómedencében megmosva, a kenyérrel táplálva, fényeddel megvilágosítva, az illatáldozat füstjébe burkolva, a megnyílt kárpiton keresztül jövök. Krisztus által. Itt van e helyen a szövetség ládája, benne a manna, a kőtáblák és Áron vesszeje. Annak jelei, hogy a szövetséget Te kezdeményezted. Ott van a láda fölött a két kerúb, amelyek elzárták az élet fájához vezető utat, és most is őrzik szentséged helyét. De ott van a kegyelem fedele is, amelyre az engesztelő vér hull. Ezen a fedélen nyugszik a szemem, ott van a békességem. Semmi nem nyugtatja meg vádló lelkiismeretemet, csak a tudat, hogy a vér ott van a fedélen. Csak a kiáltás, hogy elvégeztetett! Elvégeztetett, ezért megbékéltetett! Itt, ezen a helyen a békesség. Te vagy a békesség. Ő a békesség. Ha Isten vele, ki lehet ellenem? Ha Krisztus velem, ki lehet ellenem? Te biztosan nem. És a Sátán sem. Ez a hely az Éden, és a visszanyert Paradicsom. A Te jelenléted. Egy vagyok veled. Ámen.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK