Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.” (5Móz 10,17)
A fenti mondatot ez előzi meg: „Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!” (14-16)
„Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, eredj le gyorsan innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. (…) Ó, Uram, URam, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból!” (5Móz 9,12.26)
Mózes éppen arról akarja meggyőzni a népet, hogy nem a saját érdemei miatt adta nekik Isten a kánaániak földjét, hanem az ott élő népek gonoszsága miatt. Izráel valójában keménynyakú nép, mint a csökönyös állat, amelyet nem lehet sehogyan se engedelmességre bírni. Mózes sorolja az engedetlenség példáit, külön kiemelve a pusztában készített borjút, amelyet a nép imádni kezdett, amikor ő a hegyen imádkozott.
„Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.” (5Móz 8,3)
Máté evangélista úgy mutatja be Jézust, mint akivel egy személyben történik meg az, amin Izráel annak idején átment. Isten Egyiptomból hozza ki a fiát (Mt 2,15), Ábrahám leszármazottját (Mt 1,1), hogy aztán a víz által megkeresztelve (Mt 3,13-17; vö. 1Kor 10,1-2) a pusztában időzzön negyven egységideig (Mt 4,2), majd az új törvény kihirdetése után (Mt 5-7) tizenkét apostol képviselje őt (Mt 10). Ez nem véletlen: Jézusban – mint az ézsaiási Szolgában – Izráel sorsa teljesedik be.
„Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR és hamar kipusztít benneteket.” (5Móz 7,4)
Isten azt ígéri Izráelnek, hogy vele lesz, amikor bemegy az ígéret földjére, nem kell félnie a nála nagyobb és erősebb népektől. Amitől viszont félnie kell, az a kánaáni népekkel való keveredés, mert akkor Izráel is Istennel kerül szembe. Nem szabad szövetségre lépnie velük, nem házasodhat össze azok családjaival, nem veheti át az isteneiket.
„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 5,4-5)
A S’mát minden zsidó fejből, álmából felkeltve is tudta: S’má, Jiszráel, Adonáj Elohénu, Adonáj Echád! Ez a mondat a választott nép szívverése volt, naponta kétszer – reggel és este – biztosan elmondták, és egyéb alkalmakkor is. S’má, Jiszráel (שְׁמַ֖ע יִשְׂרָאֵ֑ל)! Halld meg, Izráel! Figyelj, mert Isten szól hozzád, és ez lesz az az igazság, amely tőled teljes odaadást kíván! Figyelj: az ÚR a mi Istenünk egy ÚR (יְהוָ֥ה אֱלֹהֵ֖ינוּ יְהוָ֥ה׀ אֶחָֽד)!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK