Pár hónapja írtam egy cikket az amerikai kultúra mélyén zajló változásokról, amelyek egyik legizgalmasabb jele, hogy a Z-generáció elkezdett Bibliát vásárolni és visszaáramolni az egyházba. Korábban azt tapasztaltuk, hogy az X és Y-generációk tömegesen hagyják el az egyházat, most viszont egy olyan nemzedék nőtt fel, amely határozottan érdeklődik a kereszténység iránt és nagy tömegekben lép be az egyházba. Az amerikai trend azonban egyáltalán nem csak Amerikában érvényesül. Evezzünk át az Atlanti-óceán innenső partjára, és nézzük meg most azt a változást, amely a brit fiatalok körében zajlik, mert ez legalább annyira izgalmas, mint az amerikai jelenség.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Timóteus felkavaró halála
Timóteus jelentőségét a korai egyházban talán semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy Pál apostol öt (!) levelét is vele közösen írta (2Kor, Fil, Kol, 1-2Thessz). Az apostol nemcsak tanítványaként és lelki gyermekeként tekintett rá, hanem szoros munkatársaként is. Pál utolsó levele is Timóteusnak szól. Arra kéri benne a félénk evangélistát, hogy vigyázzon az evangélium drága kincsére, legyen barátságos mindenkihez, de ne ijedjen meg az ellenfelektől, és ha kell, Krisztus jó katonájaként vállalja az igazságért a szenvedést is. Úgy tűnik, az apostol parancsa végigkísérte Timóteus szolgálatát egészen a halála napjáig. Különös mártírhaláláról egyetlen forrásból tudunk, az is több változatban maradt fenn, de amit valószínűsíthetünk a halál körülményeiről, az a mi kulturális klímánkban különösen megdöbbentő és felkavaró. Szikszai György így foglalja össze a fennmaradt emlékeket:
C. S. Lewis: Ember vagy nyúl?
A Tűzfal podcast negyvenkilencedik részében C. S. Lewis egyik írására fókuszálunk, amelynek az a címe, hogy „Ember vagy nyúl?” Húsvéthoz közeledve különös aktualitása van mind a címnek, mind az esszének, de ez senkit ne tévesszen meg. A brit író fő kérdése inkább úgy hangzik: „Élhetünk-e jó életet anélkül, hogy hinnénk a kereszténységben?” Ebben az epizódban részletesen átbeszéljük az erre adott válaszát, amely - elárulom - valahol a nyúl alatt van. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel...
„Általa látok mindent” – a világnézeti gondolkodásról
Aki helyesen akar érteni engem, annak egy dolgot érdemes velem kapcsolatban különösen is szem előtt tartania. Ez pedig az, hogy alapvetően és meghatározóan világnézeti a gondolkodásom. Mit értek ez alatt? Ebben az esszében megpróbálom elmagyarázni, és ha kissé kacskaringós is lesz az érvelésem, bízom abban, hogy végig tudom vezetni rajta az olvasóimat. C. S. Lewisról mondta annak idején Owen Barfield, hogy amit Lewis mindenről gondolt, benne volt abban, amit bármiről gondolt. Vagyis az egész gondolkodását átjárta egy szemlélet, és ez a szemlélet meghatározta azt, ahogy az élet minden területét látta. Valami ilyesmit értek világnézeti gondolkodás alatt. Átfogó, mindenre kiterjedő, konzisztens gondolkodásra törekvést, amely az élet fundamentális kérdéseire adott válaszokon nyugszik, és a legjelentéktelenebb területeken is megmutatkozik.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (9) – Mozgásban Istennel
„Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.” (4Móz 9,17)
Lenyűgöző, hogy Izrael népe milyen mértékben függött Istentől. Függött Istentől a víz és a manna tekintetében, de függött Istentől a haladási iránya és tempója kapcsán is. A fejezetben arról olvasunk, hogy Izráel fiai az Úr parancsa szerint indultak el, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort, ezt a felhő és a tűzoszlop mozgása jelezte, és ez a mozgás teljesen kiszámíthatatlan volt számukra. Gyakorlatilag állandó készenlétben éltek.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK