Van, aki szereti a Divinity-t, és van, aki nem, ennyi biztosan kiderül ebből a szilveszteri nem-ajánlóból: „Gonosz, embertelen, inhumánus, keresztény fundamentalista, vallási fanatikus, farizeus, bigott és gyűlölködő fideszes szennyoldal ez, aminek a szerzője teokráciát akar bevezetni, rá akarja kényszeríteni az undorító, gyilkos és destruktív vallását az egész társadalomra. Gyűlölöm a kereszténységet, soha nem leszek hajlandó részt venni ebben a történelem szemétdombjára való elmebeteg vallásban (két hányás ikon).” Szóval ő például nem szereti sem a Divinity-t, sem a kereszténységet. Egyébként mindegy is, hogy a szerző milyen címkéket aggaszt rám és a blogra (talán csak a „fideszes szennyoldal” zavar egy kicsit, abból is a „fideszes”), a lényeg inkább a kereszténységről alkotott véleménye. A keresztény vallás szerinte „undorító”, „gyilkos”, „destruktív”, „elmebeteg”, „a történelem szemétdombjára való”. Erre szeretnék röviden reagálni, mert ez viszont fontos.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Legjobb olvasmányaim 2024-ben
A nagy tolongás miatt nehéz volt idén döntenem, hogy mely könyvek kerüljenek fel a listára. Igaza van a Prédikátornak: „a sok könyv írásának nincs vége”, és ott a sok régi is. Előkerült újra Kierkegaard (Félelem és reszketés harmadszor; C. Stephen Evans Kierkegaard: An Introduction kötete másodszor), folytattam a tavaly megkezdett Newbigin-szálat (Proper Confidence és Foolishness to the Greeks újraolvasva; The Other Side of 1984 először) és a Han-szálat (Mi a hatalom?; Csillapító társadalom; A szép megmentése), de annyi más izgalmas olvasmányélményem is volt, hogy inkább azok közül fókuszálok némelyikre, emezeket pedig most szeretettel elengedem.
Apák és fiúk
A Tűzfal podcast negyvenharmadik része kicsit rendhagyó, mert ezúttal nem egy harmadik ember könyvéről beszélgetünk, hanem Laci új könyvéről. A Harmat Kiadó által megjelentetett könyv címe: Apák és fiúk, alcíme pedig az, hogy A férfivá válás útján. Szerintem a témája és a megközelítése miatt is vitathatatlanul az év egyik legfontosabb kiadványa, magyar nyelven mindenképpen. A Tűzfalban azt járjuk körbe, hogy Laci miért írta meg a könyvet, én pedig olvasóként hogyan kapcsolódtam a könyvhöz és a témájához. Az eddigi legszemélyesebb epizódunk lett. Megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Adventi liturgiánk
A mostani adventi időszakban Dórámmal egy liturgikus imakönyvet használunk, amit texasi barátainktól kaptunk, teleírva kedves jókívánságokkal. Ez az imakönyv segít ráhangolódni arra, hogy megfelelőképpen imádjuk az Isten Fiát, akinek a megtestesülését ünnepeljük minden Karácsonykor. Ez ugyanis egyáltalán nem mindig sikerül. A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban. Ezek a szavak most pont úgy mosnak át, ahogy a mindennapi mosakodás, és hasonló rutinszerű elköteleződést is kívánnak. A napi szövegmennyiség elolvasása kb. 20-30 percet vesz igénybe, mert sok elemből áll.
Sic transit gloria mundi
Teljesen megdöbbentem a festmény méretein. Csak felnézni lehet rá, és még úgy is hatalmas. Sokáig bámultam a londoni National Gallery falán. Odabilincselt magához, és lassan átköltözött a lelkem virtuális – bár nagyon is valós – képtárába. Ez harmincegy éve volt.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK