Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Rendszeres teológia

Ezerhétszáz éves a Niceai hitvallás

2025. május 20. | , | 61 Hozzászólások

Amikor összegyűltek Niceában (Nikaiában) a püspökök, hogy megvitassák Krisztus isteni természetét, Konstantin császár állítólag nem ült le addig, amíg a püspökök nem jelezték, hogy leülhet (Szókratész Egyháztörténete, Ókeresztény írók 9., Szent István Társulat, 1984, 53). Egy másik emlék szerint a császár megcsókolta az egyik püspök, Paphnutius kivájt szeme helyét, aki az üldözések idején elszenvedett kínzások miatt egyik lábára sántított is (Uo. 75). A két epizód jól illusztrálja a Kr. u. 325-ben összehívott zsinat meghökkentő körülményeit, hiszen nem sokkal korábban az egyik uralkodó még azzal volt elfoglalva, hogy a saját palotájában nézte végig, ahogy lassú tűzön sütnek meg, vagy medvékkel tépetnek szét keresztényeket (Lactantius: A keresztényüldözők haláláról in Az Isteni gondviselésről, Helikon, 1985, 26-27); most meg maga a császár ministrál egy keresztény zsinaton, amit ő hívott össze! A zsinat éppen ezerhétszáz éve, Kr. u. 325. május 20-án vette kezdetét.

bővebben

Konstantini és anabaptista ösztönök

2025. május 2. | , , | 13 Hozzászólások

Ha közelebbről megvizsgáljuk a teopolitikai meggyőződéseinket, valószínűleg azt találjuk, hogy a kereszténység társadalmi szerepével kapcsolatos véleményünk mélyén vagy konstantini, vagy anabaptista ösztönök húzódnak meg, és bár ezek ritkán következetesek, meghajlítják számunkra a teret. N. T. Wright a konstantini ösztönökhöz a kompromisszum, az anabaptista ösztönökhöz az elkülönülés szavakat kapcsolja (Paul and the Faithfulness of God, 1307), mert míg a konstantini keresztény kísértése leginkább az, hogy a hatalom miatt kompromisszumot kössön az evangélium radikális üzenetében, az anabaptista kísértése az, hogy radikálisan leválassza magát a társadalomról és annak formálásáról. Ezek az opciók egy-egy végpontot jelölnek, de felismerhető történelmi tendenciákról van szó, és a keresztények általában az egyik vagy a másik felé hajlanak. Sokunkban mindkét ösztön jelen van, csak olykor a konstantini, máskor az anabaptista reflexek az erősebbek.

bővebben

Férfi vagy nő, szívből vagy színből

2025. április 15. | , , | 8 Hozzászólások

Olvasóim közül néhányan valószínűleg arról vannak meggyőződve, hogy az alkotmányozó többséggel bíró kormánypártok politikai számításból, taktikai okokból módosították az Alaptörvényt, rögzítve, hogy a biológiai valóságban csak két nem van (és hogy ennek védelme ma az állam egyik fontos feladata). Mások úgy gondolhatják, hogy a döntés mögött igenis mély meggyőződés van azzal kapcsolatban, hogy a jelen kulturális helyzetben helyes és szükséges lépés az Alaptörvény módosítása. Nem akarok vitatkozni a politikusok motivációiról, de természetesnek tartom, hogy egy demokráciában a cselekvőképesség megtartása a közvélemény rokonszenvének a megnyerését is magában foglalja, és simán lehet, hogy a döntéshozók egy része most is csak elvtelenül taktikázik. De akármi is van a motivációk mélyén, én keresztényként örülök a parlamenti döntésnek és fontos mérföldkőnek tartom azt.

bővebben

„Általa látok mindent” – a világnézeti gondolkodásról

2025. március 29. | , , , , , , , , , | 14 Hozzászólások

Aki helyesen akar érteni engem, annak egy dolgot érdemes velem kapcsolatban különösen is szem előtt tartania. Ez pedig az, hogy alapvetően és meghatározóan világnézeti a gondolkodásom. Mit értek ez alatt? Ebben az esszében megpróbálom elmagyarázni, és ha kissé kacskaringós is lesz az érvelésem, bízom abban, hogy végig tudom vezetni rajta az olvasóimat. C. S. Lewisról mondta annak idején Owen Barfield, hogy amit Lewis mindenről gondolt, benne volt abban, amit bármiről gondolt. Vagyis az egész gondolkodását átjárta egy szemlélet, és ez a szemlélet meghatározta azt, ahogy az élet minden területét látta. Valami ilyesmit értek világnézeti gondolkodás alatt. Átfogó, mindenre kiterjedő, konzisztens gondolkodásra törekvést, amely az élet fundamentális kérdéseire adott válaszokon nyugszik, és a legjelentéktelenebb területeken is megmutatkozik.

bővebben

Mert az élet az úr

2025. március 3. | , , | 12 Hozzászólások

Nem hiszem, hogy Isten a felekezetek sorsa miatt aggódna. Ő az Egyház mellett kötelezte el magát. Ez nem azt jelenti, hogy a struktúráknak nincs is jelentőségük. Sebestyén Jenő református dogmatikusnak igaza van abban, hogy az Egyház egyszerre institutio és organismus, és egyetértek a hasonlatával, hogy az institutio olyan szerepet tölt be az organismus számára, mint a növény mellé letűzött karó. „Az organismusból születik meg az institutio, de az institutio is táplálja az organismust.” (Református dogmatika III, 83) Az Egyháznak szüksége van valamiféle szervezettségre, és a szervezettség általában túlnő a helyi gyülekezetek szintjén (sok helyen persze ez eleve történelmi adottság). Amikor az utóbbi történik, vagy amikor a már túlnőtt institutio széthasad, akkor beszélünk felekezetekről. Az Egyház túlnyomó része nagyobb felekezetekben létezik, és maguk a felekezetek is olyanok, mint a növény mellé letűzött karók.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK