Mi áll a posztmillennizmus erősödése mögött?
Az elmúlt évtized egyik meglepő fejleménye, hogy az amerikai keresztény világban megerősödött azok tábora, akik posztmillennista eszkatológiát vallanak. Amikor az 1990-es években elmerültem a különböző végidős modellek tanulmányozásában, a posztmillennista szemlélet annyira egzotikusnak és anakronisztikusnak számított, hogy alig lehetett kortárs teológust találni, aki képviselhette volna. Loraine Boettner volt szinte az egyetlen, aki a képzettebb teológusok eszébe jutott, esetleg még Iain H. Murray, aki megírta a The Puritan Hope című művét, rajtuk kívül viszont csak régi puritánok (mint Jonathan Edwards) és kihalófélben lévő, teljesen marginális teonomista dinoszauruszok (mint R. J. Rushdoony). A nyugati világ keresztény szempontból pedig utána nem jobbra, hanem rosszabbra fordult: derűlátásra nem volt különösebb ok, pesszimizmusra annál inkább. Úgy tűnt, a posztmillennizmus optimista szemlélete a keresztény kultúrával együtt vált a múlt részévé.
Krisztus miatt nem lehetünk szekularisták vagy gyűlölködő keresztények
Sam Harris (a szétesett újateista négyesfogat egyik még futó lova) nemrég maga is elismerte, hogy váratlanul visszatért a kultúránkba az istenhit. Az ateizmus láthatóan megy ki a divatból, korunk divatja az „újteizmus” lett (a nélkül). Richard Dawkinsról kiderült, hogy kulturális keresztény (bár továbbra is ateista), Ayaan Hirsi Ali és Louis Perry valódi keresztényekké váltak, Christopher Hitchens és Daniel Dennett halottak, Alex O’Connor kemény ateizmusa agnoszticizmussá szelídült, a fiatalok közt csendes ébredés zajlik számos nyugati országban, az újateizmus egykor virágzó mozgalma kórházi lélegeztetőgépre került. Mintha már Sam Harris is inkább védekező pozícióból, finomabb eszközökkel próbálná hitelteleníteni a kereszténységet. Onnan jutott most ez eszembe, hogy elkezdtem hallgatni a Doug Wilsonnal folytatott friss beszélgetését, amelyben Harris az ismert idahoi lelkészt az úgynevezett Christian Nationalism felől faggatja.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (26) – Az emlékezet őrzői
„Ásér leányának a neve Szerah volt.” (4Móz 26,46)
Amikor a móábi fennsíkon újra összeszámolják az izráeli törzseket, a felsorolásban egy érdekes kivétellel találkozunk. A népszámlálási adatok a férfiak mint családfők vonalát tartják számon, de Ásér törzsében kivételesen szerepel egy lány neve is: Szerahé. Vajon mi ennek az oka?
Dallas Willard: Boldogmondások
A Tűzfal podcast hatvankettedik részében Dallas Willard Mennyei összeesküvés című könyvének talán legérdekesebb fejezetéről lesz szó. Jézus a feje tetejére állította a boldogság fogalmát, ez a beszélgetés meg a boldogmondások megszokott értelmezését. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Az életünk története – hasznos könyv laikus bibliatanítóknak!
„Fűtő Róbert olyan könyvvel ajándékozza meg a magyar hívő olvasóközönséget, amelynek szemlélete érthetővé teszi a nagy bibliai történetet, és azt, hogy mi hol helyezkedünk el abban. Örülök a megjelenésének, megérdemli a figyelmet.” A még kiadás előtt álló kézirat elolvasása után küldtem ezt az ajánlást Az életünk története című könyvhöz, amit a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány jóvoltából végre a kezemben tarthatok.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (25) – Azok pedig sírtak
„Éppen akkor jött egy izráeli ember, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára. Azok pedig sírtak a kijelentés sátrának a bejárata előtt.” (4Móz 25,6)
A zsidók paráznaság útján való elcsábítása Bálám ötlete volt. Átkot nem mondhatott Isten választott népére, de a pénzét sem akarta Báláknál hagyni, ezért ravasz tervet ötölt ki. Testi vágyaikkal fogja meg a héber harcosokat. A vágy bűnt szül, a bűn pedig bálványozást. A terv sikerült. Izráel paráználkodott és bálványimádó lett. JHVH haragra gerjedt. A nép bűnhődött és gyászolt.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (24) – Csillag Jákóbból
„Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.” (4Móz 24,17)
Az Izráel megátkozására felbérelt látót Isten korábban egy szamárral alázta meg, hogy most ő is olyan tisztán láthasson, mint az állat, amely csúfot űzött belőle. Bálám ott áll a Peór hegyén, és az Isten Lelke ül rá, hogy látva lásson: „Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme, így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel” (3-4).
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK