A kivájt szemű püspök tanácsa
Érdekes részletet jegyez fel Szókratész Egyháztörténete Paphnutiosz püspökről. Azért tartom érdekesnek, mert az üldözések alatt kivájt szemű püspök egy számunkra szinte értelmezhetetlen szélsőséggel szemben szólalt fel. Szókratész a Kr. u. 5. század első felében írta meg a Kr. u. 4. évszázad viharos történetét, benne a Niceai (Nikaiai) zsinat fontos eseményeivel és azok következményeivel. Paphnutiosz részt vett az ezerhétszáz évvel ezelőtti zsinaton, és a felszólalása egy fontos kérdésben megváltoztatta az események menetét. Így szól a beszámoló:
A Pintér Béla-ügy hátteréről, kezeléséről és tanulságairól
A Tűzfal podcast ötvenharmadik epizódjában Pintér Béla bennünket is megrendítő ügyének hátteréről, egyházi kezeléséről, és mindezek tanulságairól beszélgetünk. Sok torz információ és értelmezés kering a neten, ezeket igyekszünk tisztába tenni. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (13) – Mélyen a történelemben
„Hebrón hét évvel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.” (4Móz 13,22)
A Kánaán kikémlelésére küldött férfiak eljutottak Hebrónig. Amikor megálltak az Anák-fiak által birtokolt város előtt, minden bizonnyal lenyűgözték őket Hebrón falai, hiszen egy olyan várost láttak, amelynek históriája mélyen visszanyúlik az ősi történelembe, korábbra még az egyiptomi Cóan (צֹ֥עַן מִצְרָֽיִם) városánál is.
Vezetők nyilvános megfeddéséről
Az elmúlt napokban sok kérdés hangzott el a Pintér Béla körüli ügy kezelésével kapcsolatban. Kérlek, olvassátok el ezeket a mondatokat és a hozzájuk fűzött megjegyzéseimet: „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú szavára. Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki. Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.” (1Tim 5,19-25) Hét gondolatot szeretnék ebből kiemelni.
Kovász a tésztában
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell-e szólalnom egy rendkívül fájdalmas és kiábrándító ügyben. Egyrészt a lehetséges következmények miatt, másrészt mert olyan emberről van szó, akivel bár soha nem szolgáltam együtt, a szolgálata az életem egy fontos válaszútjánál elementáris erővel hatott rám (a mai napig élesen emlékszem, hol láttam egy kivetítőn őt Jézusról énekelni és milyen érzéseket keltett bennem az éneke). Vajon van-e illetékességem abban az ügyben, amelyről most írni fogok? Van-e bárkinek illetékessége a mai dicsőítő celebritáskultúrában, hogy lépjen? Ha van, miért nem lépett? Mi van, ha már minden lépcsőfokot megjárt a szembesítés, és még sincsenek következmények? Kinek kell ilyenkor cselekedni? Pintér Béláról van szó.
Boomerek, ikszek, ipszilonok, zék
A Tűzfal podcast ötvenkettedik epizódjában egy másfél milliós nézettségű Friderikusz-interjú kapcsán beszélgetünk a generációk közötti különbségekről és a hídépítés lehetőségéről. Van-e esély a nemzedékek közötti megértésre? A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Ezerhétszáz éves a Niceai hitvallás
Amikor összegyűltek Niceában (Nikaiában) a püspökök, hogy megvitassák Krisztus isteni természetét, Konstantin császár állítólag nem ült le addig, amíg a püspökök nem jelezték, hogy leülhet (Szókratész Egyháztörténete, Ókeresztény írók 9., Szent István Társulat, 1984, 53). Egy másik emlék szerint a császár megcsókolta az egyik püspök, Paphnutius kivájt szeme helyét, aki az üldözések idején elszenvedett kínzások miatt egyik lábára sántított is (Uo. 75). A két epizód jól illusztrálja a Kr. u. 325-ben összehívott zsinat meghökkentő körülményeit, hiszen nem sokkal korábban az egyik uralkodó még azzal volt elfoglalva, hogy a saját palotájában nézte végig, ahogy lassú tűzön sütnek meg, vagy medvékkel tépetnek szét keresztényeket (Lactantius: A keresztényüldözők haláláról in Az Isteni gondviselésről, Helikon, 1985, 26-27); most meg maga a császár ministrál egy keresztény zsinaton, amit ő hívott össze! A zsinat éppen ezerhétszáz éve, Kr. u. 325. május 20-án vette kezdetét.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK