Aki helyesen akar érteni engem, annak egy dolgot érdemes velem kapcsolatban különösen is szem előtt tartania. Ez pedig az, hogy alapvetően és meghatározóan világnézeti a gondolkodásom. Mit értek ez alatt? Ebben az esszében megpróbálom elmagyarázni, és ha kissé kacskaringós is lesz az érvelésem, bízom abban, hogy végig tudom vezetni rajta az olvasóimat. C. S. Lewisról mondta annak idején Owen Barfield, hogy amit Lewis mindenről gondolt, benne volt abban, amit bármiről gondolt. Vagyis az egész gondolkodását átjárta egy szemlélet, és ez a szemlélet meghatározta azt, ahogy az élet minden területét látta. Valami ilyesmit értek világnézeti gondolkodás alatt. Átfogó, mindenre kiterjedő, konzisztens gondolkodásra törekvést, amely az élet fundamentális kérdéseire adott válaszokon nyugszik, és a legjelentéktelenebb területeken is megmutatkozik.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Abraham Kuyper
Pietisták, konfesszionalisták és kulturalisták
Tim Keller – George Marsdentől kölcsönözve a kategóriákat – háromféle kálvinistát különböztetett meg egymástól: pietistát, konfesszionalistát és kulturalistát. Hasznos ez a megkülönböztetés, mert általa megérthetünk attitűdöket, amelyek keresztényekként a kultúrához való viszonyunkat is meghatározzák. Nem könnyű hermetikusan elválasztani őket egymástól, de markáns jellegzetességeik akkor is felismerhetők, ha egy-egy felekezetben (vagy egy-egy teológusban) keverednek egymással. Ott van rögtön Tim Keller, akiről az az általános vélemény, hogy egyszerre volt kulturalista és pietista, bár más kulturalisták megjegyzik vele kapcsolatban, hogy a kulturalizmusa egészen eltért mondjuk Abraham Kuyper, Francis Schaeffer vagy a kortárs Doug Wilson kulturalizmusától, és a pietizmusára sem biztos, hogy ráismerne Spener vagy Cotton Mather. Nézzük meg, miről is van szó a három attitűd esetében!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK