A Tűzfal podcast ötvenötödik részében Clint Eastwood eddigi utolsó filmje kapcsán egy nehéz morális dilemmáról beszélgetünk: mi van, ha a bűn bevallása elviselhetetlen következményekkel jár? A Kettes számú esküdt (Juror #2) nyugtalanító alkotás. A filmről szóló beszélgetésünket megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
Védőbeszéd a könyvszerű könyvekért
Úgy másfél évtizeddel ezelőtt itt, a Divinity-n aggódtam amiatt, hogy az írógépekhez és a bakelit lemezekhez hasonlóan eltűnhetnek a nyomtatott könyvek is az életünkből. Akkoriban ezt írtam:
„Nem vagyok a technológia megszállottja, de nem vagyok a technológiai fejlődés ellen sem, ha annak van értelme. A nyomtatott könyvek eltűnését viszont egyelőre csakis veszteségnek élném meg, kifejezetten gyászolnám a sok évszázada bevált technológia halálát. Az ok egyszerű: szeretem a papírra nyomtatott könyveket. Szeretem a papír rugalmasságát és a könyv szagát. Az e-booknak nincsen szaga, és olyan merev, mint egy kőtábla. Szeretem, hogy a könyvet lapozni lehet – na nem egy gombra vagy nyílra kattintva, hanem kézzel, az ujjaimmal. A papírkönyvből melegség árad, az e-book fém és műanyag. Az e-book számomra drótanya, a papírkönyv a szőranya. Az e-book ráadásul képernyőt feszít közém és a szöveg közé, az olvasás így olyan, mintha egy rabot látogatnék meg, akivel csak ablaküvegen át beszélhetek. Az e-book börtönbe zárja a szöveget, melynek őreiben egyáltalán nem bízom. (Volt más is, akinek elvesztek már digitálisan tárolt adatai?) Az e-book számomra virtuális valóság. A nyomtatott könyv a valóság. Az a valóság, ami a polcomon van, nem az, ami áramköröktől és mikrovezetékektől függ.”
Közlemény (Hamar Dávid írása)
Pintér Béla nem mond igazat.
Amikor május 25-én a gyülekezetem előtt nyilvánosan megszólaltam, akkor a beszédem egy pontján elmondtam, hogy mi fog történni. Az egyház berkeiben történő hatalommal való visszaélésnek ugyanis van szakirodalma. Ez egy kutatott terület.
Boomerek, ikszek, ipszilonok, zék
A Tűzfal podcast ötvenkettedik epizódjában egy másfél milliós nézettségű Friderikusz-interjú kapcsán beszélgetünk a generációk közötti különbségekről és a hídépítés lehetőségéről. Van-e esély a nemzedékek közötti megértésre? A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
A valóság hajthatatlan és makacs
Az egyik legnagyobb kulturális különbség, ami elválasztja a szüleink és a gyermekeink generációját, illetve különféle szubkultúrákat átvágva ma is éles határvonalakat húz a civilizációnk egyik és másik fele között, a valósághoz való viszony. Erről Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala (Axioma- BKKI, 2024) című könyvében (itt és itt beszélgetünk róla) alapos eszmetörténeti áttekintést ad, expresszív individualizmusként beazonosítva azt a forradalmi változást, amely a valósághoz való megváltozott viszonyt jellemzi. De lehet egyszerűbben is fogalmazni. Doug Wilson amerikai teológus és kulturális elemző például röviden így foglalja össze a szemléletváltást:

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK