Legjobb olvasmányaim 2025-ben
Folytatva a tizenöt éves hagyományt (azóta írom a Divinityt), az év utolsó napján a legjobb olvasmányélményeim következnek. Idén is visszatérő vendégeim voltak Chesterton és Han, de mivel róluk évek óta írok, ezúttal másokat emelek ki a megszokott három kategóriában: teológia, spiritualitás, kultúra.
Váratlan precedens az egyházi világban
Kevés publicitást kapott egy egyházi ügy, ami idén történt, és teljesen eltér az ismerős mintázattól. Arról van szó, hogy a szexuális etika kapcsán zajló vita miatt több tucat gyülekezet szakadt ki az észak-amerikai Christian Reformed Church (CRC) nevű felekezetből, és létrejött egy új felekezet Kanadában. Joggal kérdezheti most valaki, hogy mégis mi ebben az újdonság. Eddig inkább ismerős a mintázat, ráadásul ugyanez történt a másik észak-amerikai református felekezettel, a Reformed Church in America (RCA) szervezetével is. Utóbbiból 44 gyülekezet vált ki ebben az évben, előbbiből 33. Nincs ebben semmi szokatlan, számos más felekezetben is ez történik. A globális Anglikán Közösség is szakad az LMBTQ-téma mentén, a metodisták is szakadnak, minden felekezet szakad, talán még a Római Katolikus Egyház is szakadni fog.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (30) – Beépített gátak
„Ha azonban ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.” (4Móz 30,6)
Ha valaki eleve elfogadhatatlannak tart mindenféle patriarchális berendezkedést, annak elfogadhatatlan lesz az a rendelkezés is, hogy az otthon élő leány fogadalmát az apa megsemmisíthette. Ha az önrendelkezés a végső jó, akkor minden, ami azt csorbítja, erkölcstelen. De talán érdemes a fenti ószövetségi rendelkezésre más nézőpontból is rápillantani.
„Szállj, mint madár a hegyre, te, kit a bűn súlya nyom…”
Hú, nagyon érdemes végignézni a The Chosen (A kiválasztottak) 5. évadát is! Igaz, nekem picit döcögősebben indult, mint a korábbiak, de fokozatosan egyre jobb lesz, és micsoda fináléba torkollik! Az évad a Gecsemáné kertjében ér véget, ehhez a helyszínhez kapcsolódik néhány erős érzelmi reakcióm.
Szeretet, Nick Fuentes, kereszténység
A szeretet fontosságáról terveztem írni, amikor belefutottam ebbe a két héttel ezelőtti interjúba, és rájöttem, hogy épp valami ilyesmi kapcsán motoszkált a fejemben pár gondolat. Mindjárt el is mondom, hogy pontosan miről van szó, de előtte hadd foglaljam össze az interjú jelentőségét. Piers Morgan ismert műsorvezető meghívta a műsorába Nick Fuentest, az amerikai jobboldal szélén üstökösként felemelkedő podcastert. Ha valaki nem hallott még róla, jól teszi, ha megismerkedik a nevével, mert részben a hozzá való viszony okozza a konzervatív világban a friss és mély törésvonalakat. Magát az interjút eddig ötmillióan látták, de Nick Fuentes podcastjeit ennek valószínűleg sokszorosa. Annak, aki az 1990-es vagy a 2000-es években szocializálódott, egészen szürreális, hogy egy ember teljes mellszélességgel felvállalja a nézeteket, amelyekkel Piers Morgan Nick Fuentest szembesíti. De nem is ez az igazán döbbenetes, inkább az, hogy sok millió fiatal számára kettejük közül szinte biztosan Piers Morgan lett a vállalhatatlanabb. Innen fogok majd eljutni a szeretethez.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (29) – Nem marad, csak egy
„A nyolcadik napon… egy bikát…” (4Móz 29,35-36)
Amikor Mózes a lombsátrak ünnepén (Szukkót) bemutatandó áldozatokról ír, a hét napon át ismétlődő áldozatok monotonitását egyetlen részlet töri meg: a bikák száma. Első nap tizenhárom bikát kell bemutatni égőáldozatul, második nap tizenkettőt, harmadik nap tizenegyet, negyedik nap tízet, ötödik nap kilencet, hatodik nap nyolcat, hetedik nap hetet, és végül a nyolcadik napon mindössze egyet. Mi ennek a jelentése?
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (28) – Az első ünnep
„Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr páskája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni.” (4Móz 28,16-17)
Sokat vitatkoztak azon teológusok, hogy a mózesi szövetség a magjában vajon törvény vagy kegyelem-e. Akik szerint a mózesi szövetség szívében a törvény követelése áll, az új szövetséggel állítják kontrasztba: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” (Jn 1,16). Mások viszont arra mutatnak rá, hogy „az ő teljességéből kegyelmet kaptunk kegyelemre” (Jn 1,16), vagyis lényegét tekintve a mózesi törvény is a kegyelem egy formája volt. Anélkül, hogy ezt a vitát végérvényesen el akarnánk dönteni, vessünk egy pillantást a törvényben felsorolt szent ünnepek kezdetére!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK