Szent Ágoston látomása Isten szabad városáról
Amikor Kr. u. 410-ben a vizigót Alarik csapatai feldúlták Rómát, olyan civilizációs átrendeződés vette kezdetét, melyhez képest a Nyugat hegemóniájának mostani megingása jelentéktelen bolhacsípésnek látszik. Az Örök Város addig elgondolhatatlan megrendüléséért sokan a kereszténységet tették felelőssé. Ez egyáltalán nem tűnt abszurdnak, hiszen Nagy Konstantin csupán száz évvel korábban vette magára a kereszt jelét, Theodosius császár pedig mindössze három évtizeddel azelőtt tette a (niceai) kereszténységet államvallássá. Az antik rend hívei úgy gondolták, hogy a Mediterráneumot sasként uraló Római birodalom számára végzetessé vált a „sápadt Galilei” erőtlensége, a kereszten függő Megváltó egyszerűen nem tudta úgy védeni Romulus és Remus hagyatékát, mint a régi római istenek. A keresztényeket ért vád annyira súlyos volt, hogy Augusztinusz (Szent Ágoston) tizenhárom évet szánt annak megválaszolására. Hippó tudós püspöke ennyi idő alatt írta meg ugyanis az Isten városáról szóló monumentális apológiáját, amit én pedig ezen a nyáron olvastam végig, régi vágyamat beteljesítve.
Néhány hét szünet
(Kép) Utoljára 2017. júliusában tartottam szünetet a blogon, itt az ideje, hogy megint lehúzzam néhány hétre a rolót. Nem vesztettem el az íráshoz sem a lelkesedést, sem a motivációt, de szüksége van a léleknek is a pihenésre, és vannak olyan projektjeim, amelyek megvalósítása könnyebb, ha egy ideig nem kell rajta tartanom a szememet az internetes kommunikáció ütőerén. Számomra ez most Istennek való engedelmesség, aki a szombat elvét elrendelte. Nem tűnök el teljesen, a Divinity facebook oldalán minden nap posztolni fogok egy példabeszédet (a Példabeszédek könyvéből), itt, a blogon viszont...
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (14) – A megtisztulás ára
„De aki szegény, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte, ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liter olajat. Hozzon két gerlét vagy két galambot is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul.” (3Móz 14,21-22)
Isten tisztaságot várt el népétől. A rituális tisztaság fontosságát mutatja, hogy a mózesi szövetség alatt élő zsidóknak a poklos betegségek után többszörös tisztulási szertartáson kellett átmenniük. Az első szertartás azt tette lehetővé, hogy bemehessenek a táborba (2-8), a második azt, hogy elmehessenek a sátorhoz (9), a harmadik után visszatérhettek a nép közösségébe (10-20). Az összetett, háromlépcsős tisztulási rituálékhoz különféle eszközökre (cédrusfa, bíborfonál, izsóp), állatokra (bárány, madár) és cselekedetekre (megborotválkozás, megfürdés, madár megölése, elengedése) volt szükség.
Az EJEB döntése világnézeti gyarmatosítás
Az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány napja elítélte Magyarországot az ún. transzjogok megsértése miatt. Az EJEB hangsúlyozza, hogy a tagállamoktól elvárt, hogy gyors, átlátható és elérhető eljárásokat biztosítsanak a transznemű személyek jogi elismerésére. Vagyis hogy Magyarország is beillessze a jogrendjébe a genderideológia fura hiedelmeit és dogmáit, amelyeket a nyugati társadalmak többsége az utóbbi években magáévá tett.
Holt költők társasága
A Tűzfal podcast tizenhatodik részében a Holt költők társasága című kultuszfilmet tárgyaljuk ki, és a hozzá kapcsolódó érzéseink és gondolataink váltakozását. Carpe Diem! – súgja a filmben a tanár, mi meg újra a romantika igazságait és hazugságait igyekszünk elválasztani egymástól, és beszélünk közben apákról és fiakról is. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...
Páter Brown titka
Ha a kor énképének középpontjában a felvilágosult haladás és a tudományos jólértesültség ideái pöffeszkednek, a kor luxushiedelme a penetráns keresztényellenesség, vicceinek kedvelt céltáblái pedig együgyű, maradi papok, akik látványosan alkalmatlanok a modern világ vezetésére, akkor végy egy együgyű, maradi papot, annak is a leginkább középkorra emlékeztető fajtáját, egy római katolikus pátert, aki mélyen hisz a régi tanokban, írj izgalmas, szellemes detektívtörténeteket, és tedd meg az említett papot történeteid valószerűtlen nyomozójává. Rajzold őt ártalmatlanabbnak Miss Marple-nál, de jobb megfigyelőnek Sherlock Holmes-nál, jelentéktelenebbnek Lord Peter Whimsey-nél, de logikusabbnak és kreatívabbnak C. Auguste Dupinnél, józanabbnak Cormoran Strike-nál, de szerényebbnek Hercule Poirot-nál, sokkal kisebbnek Maigret-nél, de lényegesen ráérősebbnek Columbonál. Tedd őt veszélytelenné, mint egy észrevétlen, régi komódra helyezett faggyúgyertya, hogy onnan, a fal mellől gyújthasson fényt a szobában lévőknek. Azaz teremtsd meg Páter Brown alakját, és a segítségével fordítsd feje tetejére a modern világot.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (13) – Tiszta és tisztátalan
„Ez a gyapjú- vagy lenruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin levő poklos kiütés törvénye; ennek alapján kell tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.” (3Móz 13,59)
A fejezet nagy gonddal részletezi, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a tisztátalanságot okozó fertőzést attól, ami nem az. Táhér (טָהֵר): tisztának lenni. Tamé (טָמֵא): tisztátalanná válni. A különbségtétel a Tóra szerint elengedhetetlen, hiszen a Király lakhelyéről van szó, ahol a tisztátalan nem érintkezhet a szenttel, csak gondos tisztulási szertartások után. Minden izráelinek emlékeznie kellett a tisztaság fontosságára, hogy ne felejtsék el: maga a Szent lakik közöttük.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK