Lehet, hogy én sem fogok beleférni
Akinek eddig nem volt nyilvánvaló, az az elmúlt napokban láthatta, hogyan hullt le az álarc a befogadást és sokszínűséget hirdető progresszív kultúra legfontosabb kapuőreiről, a Big Tech cégekről. A Facebook és a Twitter nemcsak az amerikai elnök (!) fiókját tiltotta le, miután egyértelműen és durván beavatkoztak a választások folyamatába, hanem számos konzervatív véleményvezérét is, és akik maradhattak, azok közül is sokaknak egyetlen éjszaka alatt ezrével, tízezrével, százezrével törölték a követőit. Mikor ennek hatására megindult a konzervatívok exoduszának második nagy hulláma a Parler nevű alternatív platformra (az első hullám az amerikai választások előtti pártos cenzúrával kezdődött), a Google, az Apple és az Amazon a saját eszközeivel lehetetlenítette el a Parlert. Koordináltan, egyik napról a másikra. A YouTube is vad tisztogatásba kezdett. Ennyit a sokszínűségről és a befogadásról. Persze ezek a szavak mindig is egy markáns ideológiai program szlogenjei voltak, de most már legalább látszik is, hogy ez a program nem ölelni, hanem győzni akar.
Féktelen vágta a tébolyba
A minap komoly karriert futott be annak a metodista prédikátornak az esete, aki az amerikai Kongresszusban elmondott hiperinklúzív imáját így fejezte be: „amen and awoman". Ez akár vicces is lehetne, ha nem lenne egy egész kultúra megháborodásának ijesztő tünete. A prédikátor imádsága nemcsak egy buta tévedés volt, nem is pusztán a szervilizmus ostoba példája, hanem egy elképesztően bizarr kulturális trendnek való megfelelési kényszer elborzasztó megnyilvánulása. A trend az igazán figyelemre méltó, nem az ima és a butaság. Az imádságot közvetlenül megelőzte egy szabálymódosítás, amelynek...
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (16) – A manna
„Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.” (2Móz 16,4-5)
A koriandermaghoz hasonlító, fehér, mézeskalács-ízű manna (מָ֑ן) egyszerre volt az isteni gondoskodás és az emberi engedelmesség szimbóluma. Mind a kettő nagyon fontos.
Legjobb olvasmányaim 2020-ban
A korábbi évekhez hasonlóan most is összeszedtem egy válogatást azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra.
Teológia
1) A Biblia ihletettsége és tekintélye (B. B. Warfield). A princetoni teológus könyve az egyik (ha nem a) legalaposabb tanulmánykötet a Biblia önmagáról adott bizonyságtételéről, amellyel teológusként eddig találkoztam. Csak a θεόπνευστος (Istentől lehelt) görög szóról annyira alapos (ötven oldalas!) és meggyőző filológiai tanulmányt tartalmaz, hogy a tekintélyes Bauer-Danker-Arndt-Gingrich féle ógörög lexikon egyetlen hivatkozásként említi a szócikkében. Megkerülhetetlen könyv a témában.
Tűz és Lélek
A próféta még mindig reszketett,
de ujja mint régi mesék szent fája
lassan a magasba emelkedett,
vagy mint kard, mit hős von ki csatában,
hogy a lemenő napot is átdöfje,
a pengét az alkonyatba mártva,
s a meredt ujj szavak nélkül nyögte:
„Istenem! Nincsen nálam nagyobb árva!”
(Pedig egykor volt tizenkét ökre,
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (15) – Erőm és énekem
„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Móz 15,2a)
Mózes azután mondta ezt, miután látta, hogy Isten átviszi a népet száraz lábbal a tenger feltornyosuló falai között, az üldöző Egyiptomiakat pedig a tengerbe veszejti. Isten felséges hatalmát döbbenten szemlélve Mózes dalba kezd. A dal Isten szabadításáról szól.
A szent és a szent
Nyáron és kora ősszel sokat gondolkodtam a szent jelenségéről a vallásokban. Egymás után négy vallástudományi könyvet olvastam el, és az élmény kapcsán megfogalmazódott bennem, mitől lesz jó az egyik vallástudományi könyv, és mitől nem lesz jó (vagy igazán jó) a másik. A négy könyv a tematikai hasonlósága ellenére eltérő utakat vázol fel a vallások megismeréséhez, azonban nem mindegyik utat tartom ugyanolyan érvényesnek. Számos oka lehet annak, hogy egy vallástudományi könyv jó-e vagy rossz, de egy szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk, amelynek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy az adott könyv sikeres volt-e vagy sem, hatást gyakorolt-e a kortársakra vagy feledésbe merült-e, van-e gondolati mélysége vagy nincsen. Ez a szempont az, hogy a szerző képes-e különbséget tenni szent és szent között, amennyiben a különbség a vallások szerint is vélhetően létezik. E tekintetben a négy szerzőből kettő is elvérzett.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK