Korábban írtam már arról, hogy az eszkatológiánk miképpen befolyásolja azt, ahogy a kereszténység kulturális hatásáról gondolkodunk, főképp hogy mennyire vagyunk optimisták vagy pesszimisták ezzel kapcsolatban. Hadd hívjam most fel a figyelmet a teológia és a társadalomkép kapcsolatának egy sajátos, talán azt is mondhatnánk, hogy extrém formájára, annak a közösségnek az eszkatológiájára, amely a végidők (maradék) népeként gondol önmagára és prófétai küldetésére. A hetednapi adventizmusról van szó, és arról, hogy gondolkodóik milyen szemüveggel néznek a világban zajló folyamatokra, és milyen előjelekkel látják el azokat. Ez ugyanis egy kívülállók számára többé-kevésbé rejtett kapcsolat, amiről egyáltalán nem baj, ha tudunk.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
Aaron Renn: pozitív, semleges és negatív világok
A Tűzfal podcast negyvenötödik részében egy nagy hatású esszé kapcsán az amerikai kultúra közelmúltbeli változásairól és az abban alkalmazott keresztény stratégiákról beszélgetünk. A végén egy csavarral. Igen, lesz szó Trumpról is, de ez majdhogynem lényegtelen, ha nem is teljesen az. A fókuszunk a kultúra és a kereszténység, mint mindig. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Magyarországon egyáltalán nem olyan rossz a kereszténység megítélése
Néhány napja rendkívül érdekes globális statisztikákat tett közzé a patinás Pew Research Center. A világ harminchat országában a vallás és a nemzeti identitás kapcsolatát vizsgálták, és hogy az emberek szerint milyen hatással van a vallás országuk társadalmára. Az eredmények nekünk, magyaroknak kissé meglepőek lehetnek, és bennünket, aggódó keresztényeket is kizökkenthetnek a jól megszokott borúlátásunkból. Bár a mért adatok szembe mehetnek személyes tapasztalatokkal, láthatóan nem igazolják az egyes helyeken immár közhelynek számító megállapításokat, hogy mennyire negatívan gondolkodnak a magyarok a kereszténységről, pláne az elmúlt év botrányai fényében. Ezek a megállapítások igazak lehetnek bizonyos szubkultúrákban, de összességében nem megalapozottak.
Nem, nincs rendben a világ világiassága sem!
Sok keresztény a pogány magyarok szokása szerint fordítva ül a lovon és hátrafelé nyilaz. Abból a helyes állításból, hogy a keresztények ne legyenek világiasak („ne igazodjatok a világhoz”), azt a következtetést vonják le, hogy akkor a világ viszont lehet világias, sőt, a világnak világiasnak kell lennie, valójában ez a dolga, a nevében is ott van, hogy világ. Nem, nem arra gondolok, hogy meghagyják az államnak az Istentől rendelt sajátos szerepet, a félelmet, az adókivetést, a kardot, nem is a kuyperi értelemben vett szféra-szuverenitásra gondolok, amely elismeri a család, az állam és az egyház egymástól eltérő küldetéseit Isten valóságában (és hogy ez a szuverenitás mindhárom esetben elengedhetetlen), hanem éppen arra, hogy a világot ezektől a szempontoktól elválasztva értelmezik. Ezek a keresztények ahelyett, hogy a világ számára közvetítenék az Úr Krisztus parancsát, hogy tegye le a fegyvert („elközelített az Isten uralma, térjetek meg”), az egyház felé közvetítik a világ parancsát, hogy vonuljon félre Krisztus követeléseivel és privatizálja önmagát. Ez a fordított logika azonban maga is világiasság.
Valami történik az amerikai kultúra mélyén
Az elmúlt napokban Donald Trump elnöki beiktatására figyelt a világ, de ha igaz, hogy „a politika folyásirányban lefelé van a kultúrától” (Andrew Breitbart), inkább a kultúrában zajló változásokra érdemes vigyázó szemeinket vetnünk. Valami örvénylik a mélyben, aminek még nehéz megértenünk a formáját, de egyértelmű reakció az Aaron Renn által leírt negatív világra. A változás azt a Donald Trumpot is újra a hatalomba repítette, aki bár bizonyos erkölcsi szempontok szerint maga is a posztkeresztény negatív világ tünete (ha nem is annyira, vagy nem is úgy, mint sokan vélik), e világ ádáz ellenfeleként lépett színre. A negatív világ Amerikában a kereszténység körül jött létre, és 2015 óta hozzájárult számos méltatlan bírósági perhez, illetve több mint száz válságterhesség központ és több mint háromszáz keresztény gyülekezeti épület elleni támadáshoz, amelyek közül a Demokrata Párt által felügyelt főügyészség mindössze kettő (!) esetben indított hivatali eljárást. A keresztényellenesség tapinthatóvá vált, és sokan azt gondoltuk, tovább fog erősödni. Valami a mélyben azonban érezhetően megint változik, máshogy kavarog, mint eddig, és ez az áramlás egy új ellenerőt képvisel: szép csendben megszületett a reakció.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK