Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Exegézis

Az Isten országa (6) – Az ország eljövetele

Keresztelő János bejelentette az Isten országa küszöbönálló eljövetelét, a Messiás érkezését, a közeledő szétválasztást és ítéletet. Később azt is meg kellett értenie, hogy a Messiás eljövetele először nem hoz még ítéletet. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17) Ez az Isten jókedvének esztendeje, de még nem a bosszúállása napja. Most azt nézzük meg, hogyan érkezett meg Jézus személyében és szolgálatában az Isten országa. Ez főleg a szinoptikus evangélisták, Máté, Márk és Lukács témája. János is beszélt az Isten országáról, csak ő inkább az örök élet és a világosság szavakkal illette (pl. „múlik a sötétség, és fénylik már az igazi világosság”).

bővebben

Az Isten országa (1) – Betelt az idő

Az evangéliumokat olvasva feltűnő, milyen nagy hangsúlyt kap bennük egy téma: az Isten országa. Az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεου) Jézus tanításának a középpontjában áll. Jézus újból és újból az Isten országáról beszél, az Isten országát illusztrálja, az Isten országára keres példázatokat, az Isten országába való bemenetelre hív, és az Isten országa eljöveteléért való imára buzdít. Ha figyelmen kívül hagyjuk az Isten országa témáját, egyszerűen nem érthetjük meg sem Jézust, sem az evangéliumot. Az Isten országáról szóló tanítás nélkül az evangéliumi teológiából és lelkiségből valami esszenciális elem mindig hiányozni fog. Ebben az új sorozatban ezért most az Isten országára szeretném ráirányítani a figyelmet. Kezdjük ott, ahol Márk evangéliuma kezdi Jézus szolgálatát.

bővebben

ELIZEUS-TERZINÁK

A terzina a Commedia versformája volt, amelynek főbb jellemzői a hármasrím, a jambikus időmérték, a meghatározott szótagszám. Elizeus történetének újrameséléséhez alkalmasnak találtam ezt a formát, de ahogy élesebb szemű olvasóim azonnal látni fogják: az időmérték követelményének nem tettem eleget. Mentségemre szolgáljon, hogy Dante kiváló fordítói is megbontották a terzina szabályait: Nádasdy a rímeket hagyta el, Babits időnként a jambikus ritmust. Nem mérem magam hozzájuk, Dante mesterhez különösen nem, részemről a jambusokról való lemondás talán csak a tanonc tiszteletlensége a techné iránt. Az ok az eredményhez hasonlóan prózai: nem tudtam elbocsátani egy-egy kedves képet, gondolatot, szót, tipológiát, és úgy gondoltam, a modernitásban ezt már talán megtehetem. A rímhez és a szótagszámhoz viszont mereven ragaszkodtam. De leginkább ahhoz, hogy hű legyek a bibliai Elizeushoz, akiről most mesélni akarok.

bővebben

Egy keresztény hit van – Válasz Monostori Tibor írására

A Magyar Narancs legutóbbi számában „Isten védelme felé” címmel Dr. Monostori Tibor (mostantól: MT) jelentetett meg egy teológiai okfejtésekre épülő cikket, amelyben a református közgazdász, történész amellett érvel, hogy a keresztény egyházak is támogathatják az azonos neműek házasságát és „jogukat az örökbefogadásra”. A cikk Márkus Tamás András református teológus-lelkész egy korábbi írásával száll vitába, és helyet kér a liberális, progresszív teológiai álláspontoknak is a közéleti kérdések keresztény megfogalmazásában, sőt, magának a kereszténységnek az újrafogalmazásában. A kettejük által tárgyalt téma fontossága miatt kapcsolódok be ebbe a vitába, de a válaszomban arra a konkrét kérdésre most nem fogok kitérni (máshol már elmondtam a véleményem), hogy helyes lenne-e, ha a magyar törvények a gyermekek elhelyezését homoszexuális pároknál is lehetővé tennék, illetve hogy a házasság társadalmi definícióját meg lehet-e változtatni olyan módon, hogy az azonos neműek kapcsolatát is jelölje, illetve egy ilyen újradefiniálásnak milyen következményei lehetnek. Arra viszont szeretnék válaszolni, mert ez a fontosabb kérdés, hogy vajon maga a keresztény teológia megváltoztatható-e olyan módon, hogy ezeket a törekvéseket támogassa.

bővebben

Jordan Peterson esete a Bibliával

A végére értem Jordan B. Peterson Bibliáról szóló előadássorozatának (The Psychological Significance of the Biblical Stories), amit még tavasszal kezdtem hallgatni. A sorozat mindegyik epizódja nagyjából két és fél órás, tele nehéz gondolatokkal – idő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki átverekedje magát rajtuk –, de Peterson eszmefuttatásai érdekesek, személye magával ragadó, nem esett nehezemre kitartani mellette. Néhány (méltánytalanul rövid és általános) reflexió következik a sorozatra.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK