„A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog” – írta József Attila, és ezzel saját lelkiállapota mellett akaratlanul is megfestette korunk individuumát, az autentikus egyént, aki levetett magáról minden külső meghatározást és csakis belső érzései szerint él. Az egyént, akinek önmagát kell kitalálnia, ezért bár szabad, kozmikus magányban ül a semmi csupasz ágán és hangtalan vacog. De nem gyűlnek már köré a csillagok, hogy nézzék, nézzék, mert univerzumában ő az egyetlen csillag, a többi jelentőségét vesztve mind lehullt az égről. Csak az egyén van, saját visszhangkamrájába zárva, és nem tudja többé, ki is ő. A semmi kongó ürességében keresi önmagát, és ezerszer is elátkozott, mert tudnia kellene, sőt, egyedül neki kellene tudnia, hogy ki is ő, de mint egy elveszett gyermek az elvarázsolt kastélyban, a lehetőségek végtelen útvesztőjében bolyong.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
család
Házasság, család, emberi méltóság – jó ez a nyilatkozat?
„Lassan, de biztosan körvonalazódik a botrány” – írja Niedermüller Péter saját Facebook oldalán. A körvonalazódó botrány oka egy nyilatkozat: „Néhány nappal ezelőtt 14 vallási közösség vezetője ünnepélyes nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy ’a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg’, és ezt a kijelentést kiegészítette azzal, hogy megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.” A nyilatkozatról a 444-en Urfi Péter ezt írja: „Nem sokszor fordulhatott elő a magyar történelemben, hogy 14 vallási közösség fogalmazzon meg közös üzenetet.” Majd hozzáteszi: „ez a nyilatkozat nem vallásaink bensőséges ünnepeiről szól, hanem a politikáról”. Valóban így lenne?
Szavak és szimbólumok elkárhozása
Nemcsak az emberek, de az emberek kommunikációra használt jelei is el tudnak kárhozni. Ez akkor történik, amikor a jel elveszíti önmagával való kapcsolatát, léte eredeti értelmét, és egészen mást kezd szimbolizálni, mint amit eredendően jelentett. Így lett a „népi demokrácia” szóösszetétel a demokrácia ellentéte; így lett a Pravda (Igazság) a hazugság szimbóluma; így lett a Népszabadság egy egész nemzedék számára a nép által vívott szabadságharc eltiprásának a jelképe (a Népszabadságról még Esterházy Péter is azt írta a kilencvenes évek közepén: „már csak a nevét utálom”); így lett a „felszabadítás” az elnyomás szava; így lett a „baráti” a tankokkal kikényszerített szövetség jelzője, a „rothadó” kapitalizmus a prosperáló Nyugaté, a „reform” pedig a brutális gazdasági megszorításoké.
Mi történik a férfi szereppel? – Somody Imrével beszélgetünk
Egy tavalyi előadásom kötetlenebb formában felvett folytatásaként beszélgettünk Somody Imrével vácegresi otthonában. A 45 perces felvételen rázós kérdéseket veszünk elő, amelyek bennünket személyesen is foglalkoztatnak, és a tágabb kultúrában is sok vitát gerjesztenek. Beszélünk a férfi és női szerepekről, a felelősségvállalásról, a nők méltóságáról, a férfiak elbizonytalanodásáról, az apák hiányáról és ennek mérhető következményeiről, a jó és rossz mintákról és azok gyors változásáról, arról, hogy van-e teremtett rend, és hogy mit kezdjünk a szülői tekintély ijesztő mértékű erodálódásával....
A család misztériuma
A család kérdésében a kultúránkkal való vitánkat jelentős részben az okozza, hogy egészen mást gondolunk a valóság természetéről, mint nem keresztény felebarátaink. A mi világképünkben az apa, az anya és a család nem pusztán evolúciós hordalékok és/vagy szociális konstrukciók, hanem jelentéssel bíró ikonjai annak, amilyen a valóság legmélyebb természete. Ezt annak is érdemes megfontolnia, aki kívülállóként próbálja megérteni a keresztény családképet és annak világnézeti hátterét. Május elején a Centrál Kávéházban tartottam előadást „A család misztériuma” címmel. Az előadásban négy kérdést...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK