Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Divinity

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (28) – Az első ünnep

„Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr páskája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni.” (4Móz 28,16-17)

Sokat vitatkoztak azon teológusok, hogy a mózesi szövetség a magjában vajon törvény vagy kegyelem-e. Akik szerint a mózesi szövetség szívében a törvény követelése áll, az új szövetséggel állítják kontrasztba: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.” (Jn 1,16). Mások viszont arra mutatnak rá, hogy „az ő teljességéből kegyelmet kaptunk kegyelemre” (Jn 1,16), vagyis lényegét tekintve a mózesi törvény is a kegyelem egy formája volt. Anélkül, hogy ezt a vitát végérvényesen el akarnánk dönteni, vessünk egy pillantást a törvényben felsorolt szent ünnepek kezdetére!

bővebben

Panov apó karácsonya

Felismerjük-e a meglátogatás idejét? A Tűzfal podcast hatvanharmadik részében Tolsztoj (?) ismert novellájáról és a megtestesülésről beszélgetünk. Valamint több kapcsolódó témáról, ami személyessé is válhat számunkra. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!  

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (27) – A Mózes utáni Pásztor

„Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj.” (4Móz 27,46)

Mózes nem mehet be az ígéret földjére. Ez a büntetése, amiért Meríbá vizeinél nem tartotta szentnek az Urat Izráel közössége előtt. Távolról megpillanthatja ugyan a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, de ő maga nem léphet be oda. Mózes útja véget ér.

bővebben

A giccs melankóliája és a melankólia giccse

Krasznahorkai László és Wass Albert ikonikus életművei olyan távol állnak egymástól, mint a közmondásos Makó attól a bizonyos Jeruzsálemtől. Két író összehasonlítása nem is feltétlenül értelmes vállalkozás, pláne, ha egészen más irodalmi korszakot testesítenek meg, és a megítélésüket menthetetlenül befolyásolja a politikai identitások omniprezens nyavalyája. Krasznahorkai és Wass Albert számomra most mégis egymás fényében jelentek meg, ahogy felváltva olvastam kettejük életművének egy-egy darabját. A Sátántangó és Az ellenállás melankóliája a kétkötetes Kard és kasza közé ékelődve olyan volt, mintha a mezőségi lápokban két értelmetlen, de annál otrombább sínpárt toltak volna rá a rég elpusztult Szúnyogok szigetére. Óhatatlanul hasonlítgatni kezdtem az egyik világot a másikkal, hogy azután a kettő találkozásánál a giccs és a melankólia természetéről fogalmazzak meg magamban néhány hevenyészett gondolatot.

bővebben

Evangéliumi centrum a politikai identitások korában

A fenti címmel tartottam előadást az idei Evangéliumi Fórumon. Az egyik legsürgetőbb, kérdésnek tartom ma ezt. Az Evangéliumi Fórum annak idején a keresztény hitet ért kulturális, intellektuális kihívásokra adott válaszként született, és az egyik legnehezebb kulturális kihívás ma egyértelműen a politicizmus, az a jelenség, hogy az emberek a politika mentén értelmezik önmagukat is, és egymást is. Hogyan viszonyuljunk ehhez?

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK